Lex

Browse

GenresShelvesPremiumBlog

Company

AboutJobsPartnersSell on LexAffiliates

Audio

Lex StudioVoicesFirst chapter freeAudiobook pricingAudiobook samplesAudiobook guidesAudio blog

Resources

DocsInvite FriendsFAQ

Legal

Terms of ServicePrivacy Policygeneral@lex-books.com+1 951-551-2243WhatsApp (international)

© 2026 LexBooks, Inc. All rights reserved.

Attila József

Attila József was a Hungarian poet whose work profoundly influenced 20th-century Hungarian literature. Born into a poor family, he faced numerous hardships throughout his life, including poverty and mental health struggles, which deeply informed his poetry. József's early exposure to literature and his education in Budapest shaped his literary voice, leading him to become a prominent figure in the avant-garde movement. His poetry is characterized by its emotional intensity, innovative use of language, and exploration of themes such as love, despair, and social injustice. Among his most notable works are 'Nincsen apám, se anyám' (Neither Father Nor Mother), 'Külvárosi éj' (Suburban Night), and 'Születésnapomra' (On My Birthday), which showcase his unique style and profound introspection. József's work often reflects his personal struggles and the socio-political climate of Hungary during his lifetime, making him a voice for the marginalized and a critic of societal norms. His legacy endures, as he is regarded as one of Hungary's greatest poets, with his influence extending beyond national borders, inspiring generations of writers and poets in the realms of modernist and existential literature.

Famous Quotes

View all 8 quotes

“Upon a branch of nothingnessmy heart sits trembling voicelessly,and watching, watching, numberless,the mild stars gather round to see.””

Perched on Nothing's Branch

“A csodaKár volna magamat eladnomCélért, eszméért, okért, hitért.Hogy magyarázzam az eget másoknak.Eladni magamat semmiért.Te vén szilvafa, ugye, igazam van?Te tudod, te százesztendőt éltél!…S akkor sikított, elbőgte magátA kert mellett egy vén acéltehén.Nem is acél volt, hanem drágakő.Pálmaág-farkkal. Ott kinyúlt szegény.Tele gyerekekkelKőrhinta forgott búgva, vidáman,Szarvai hegyén.És sírt és sírt, csak sírt, míg meg nem halt,Késnyelek hullottak pengétlenülA szemeibül.- Ó, mennyi dinamit lakikÉn élve síró szemeimben! -A föld egyszerre elszaladt alólunkÉs elszaladt alólunk minden;Ég, csók, tűz, magam s a semmi.A tehén lángszőre szintén elszaladt,Aztán visszajöttS a homlokomon kezdett énekelni.Fehér vízben hevertünk egymás mellett,Szivemben ő s az ő szivében én.Hátulról keresztülnéztem magamonS úgy láttam, hogy bennem él továbbA tehén.S tele gyerekekkelKőrhinták forogtak vidámanSzarvai hegyén.Nem szúrt vele, csak fölemelte.Arrabökött, amerre elszaladtunkA föld, az ég, a tűz, a semmi s énS én szégyenverten lopózkodtam arra,Hogy embertszülő tüzet énekeljekÖrökké, újraJeges, havasIsmeretlen hegyek tetején.””

“És keressük az igazságotLábunk elkophat hónaljig,Sej haj, fütyülve baktatunk,Igazságot keresünk, deNem találunk még seholse.Nincsen batyunk, csak az agyunk,Betyárkodó Ábel vagyunk,Nem kérdik, hogy szívünk dög-é,Gondolatunk az ördögé,Lelkünket meg Isten fogjaSziklaszántó ostorosba.Hogyha tél van, hát didergünkS nem is tudjuk, hogy didergünk,Szemünk, fülünk lefagy együtt,Lázas szóval melengetjük,Nem hálunk soha árnyékban,Zsebünkben is csak szándék van,Magunk vagyunk: a kenyerünk,Hogyha vesztünk, úgyis nyerünk,Ínség, asszony nem bir velünk,Északnak meg délnek megyünk,Koldusokkal parolázunk,Ott a tanyánk, ahol ázunk,Összenőtt már a két kezünkS nem könyörgünk, nem vétkezünk,Nagy éhünk van s nem éhezünk,Mindig korábban érkezünk,Szájunkra a jövő hágott,Kiáltunk emberebb világot,Szeretetet, szabadságot,Szél a lábunk, arcunk áldott,Nézünk minden követ, ágot,Ahol utat ki se vágott,Sej haj, dallal, jó vigasszal,Asztaltalan szómalaszttalKeressük az igazságot.””

“Upon a branch of nothingnessmy heart sits trembling voicelessly,and watching, watching, numberless,the mild stars gather round to see.””

Perched on Nothing's Branch

“A csodaKár volna magamat eladnomCélért, eszméért, okért, hitért.Hogy magyarázzam az eget másoknak.Eladni magamat semmiért.Te vén szilvafa, ugye, igazam van?Te tudod, te százesztendőt éltél!…S akkor sikított, elbőgte magátA kert mellett egy vén acéltehén.Nem is acél volt, hanem drágakő.Pálmaág-farkkal. Ott kinyúlt szegény.Tele gyerekekkelKőrhinta forgott búgva, vidáman,Szarvai hegyén.És sírt és sírt, csak sírt, míg meg nem halt,Késnyelek hullottak pengétlenülA szemeibül.- Ó, mennyi dinamit lakikÉn élve síró szemeimben! -A föld egyszerre elszaladt alólunkÉs elszaladt alólunk minden;Ég, csók, tűz, magam s a semmi.A tehén lángszőre szintén elszaladt,Aztán visszajöttS a homlokomon kezdett énekelni.Fehér vízben hevertünk egymás mellett,Szivemben ő s az ő szivében én.Hátulról keresztülnéztem magamonS úgy láttam, hogy bennem él továbbA tehén.S tele gyerekekkelKőrhinták forogtak vidámanSzarvai hegyén.Nem szúrt vele, csak fölemelte.Arrabökött, amerre elszaladtunkA föld, az ég, a tűz, a semmi s énS én szégyenverten lopózkodtam arra,Hogy embertszülő tüzet énekeljekÖrökké, újraJeges, havasIsmeretlen hegyek tetején.””

“És keressük az igazságotLábunk elkophat hónaljig,Sej haj, fütyülve baktatunk,Igazságot keresünk, deNem találunk még seholse.Nincsen batyunk, csak az agyunk,Betyárkodó Ábel vagyunk,Nem kérdik, hogy szívünk dög-é,Gondolatunk az ördögé,Lelkünket meg Isten fogjaSziklaszántó ostorosba.Hogyha tél van, hát didergünkS nem is tudjuk, hogy didergünk,Szemünk, fülünk lefagy együtt,Lázas szóval melengetjük,Nem hálunk soha árnyékban,Zsebünkben is csak szándék van,Magunk vagyunk: a kenyerünk,Hogyha vesztünk, úgyis nyerünk,Ínség, asszony nem bir velünk,Északnak meg délnek megyünk,Koldusokkal parolázunk,Ott a tanyánk, ahol ázunk,Összenőtt már a két kezünkS nem könyörgünk, nem vétkezünk,Nagy éhünk van s nem éhezünk,Mindig korábban érkezünk,Szájunkra a jövő hágott,Kiáltunk emberebb világot,Szeretetet, szabadságot,Szél a lábunk, arcunk áldott,Nézünk minden követ, ágot,Ahol utat ki se vágott,Sej haj, dallal, jó vigasszal,Asztaltalan szómalaszttalKeressük az igazságot.””

Books from the author

right arrow

Nem énkiáltok

Attila József

More authors like this

right arrow
Douwe Kalma
1896-1953
Robert Graves
Robert Graves
1895-1985
Aldous Huxley
Aldous Huxley
1894-1963
José de Almada Negreiros
José de Almada Negreiros
1893-1970
Maxwell Bodenheim
Maxwell Bodenheim
1893-1954
Edna St. Vincent Millay
Edna St. Vincent Millay
1892-1950
Kasimir Edschmid
1890-1966
Lauri Haarla
1890-1944
Thierry Sandre
Thierry Sandre
1890-1950
Juhani Siljo
Juhani Siljo
1888-1918
T. S. Eliot
T. S. Eliot
1888-1965
Sheila Kaye-Smith
Sheila Kaye-Smith
1887-1956
Joyce Kilmer
Joyce Kilmer
1886-1918
Urho Wiljo Walakorpi
1886-1957
D. H. Lawrence
D. H. Lawrence
1885-1930
Dezső Kosztolányi
Dezső Kosztolányi
1885-1936

Link to this page

Add a free, dofollow link to Lex on your blog, forum, syllabus, or reading list.

Attila József on Lex
HTML
<a href="https://lex-books.com/author/attila-józsef"><img src="https://lex-books.com/badges/read-on-lex.svg" alt="Attila József on Lex" width="160" height="40"></a>
Markdown
[![Attila József on Lex](https://lex-books.com/badges/read-on-lex.svg)](https://lex-books.com/author/attila-józsef)
BBCode
[url=https://lex-books.com/author/attila-józsef][img]https://lex-books.com/badges/read-on-lex.svg[/img][/url]
Plain link
Attila József on Lex: https://lex-books.com/author/attila-józsef