Lajos Nagy

“A címlapsztori maga is egy szép szó, tán nem a József Attila-i értelemben, de szép. Nevezett akár címlapra is kerülhet. "Száz éve született jövőre a nagy magyar költő", bár ez így, már meg ne haragudjatok, nem elég ütőske, esetleg "Jövőre született száz éve az öngyilkos költő", avagy "Önkezével vetett véget jövőre a százéves költő", ez meg a fiatal célcsoportnak nem ingerküszöb, "Jövőre száz éve született a tisztázatlan vonatbalesetű fiatal költő", sőt "Ki áll jövőre a száz éve gyilkos tehervonat mögött?", s ekkor a homályos monitor előtt egy szerkesztő felsóhajt, gyerekek, kell ez a sok líra? "Padlón a MÁV" - és megvagyunk.””

“A nyelv jelenti a kézzelfogható hazaszeretetet, egyébként azon, hogy magyar vagyok-e, pláne, hogy mennyire, nem szoktam gondolkodni. Nincs identitászavarom, identitásom mindenekelőtt a magyar nyelv.””

“Elég jóban vagyok az anyanyelvemmel, sőt művelem, óvom, legfeljebb e fogalmak számomra mást jelentenek, mint némely buzgó és tiszteletre méltó nyelvvédők számára, kik legszívesebben halálra művelnék, persze nem hagyja magát. Burjánzik és illetlenkedik, zsizseg és pezseg, lebírhatatlan és befoghatatlan. Kosztolányi szerint a nyelv nem vasárnapi üvegvitrin, nem múzeumi tárló, hanem inkább színházi kelléktár és zegzugos fiók, melyben egyaránt van kincs és szemét, talmi és maradandó. Ha óvom, akkor a szabadságát óvom, a bekeríthetetlenségét, vagyis a képességét a folytonos, természetes megújulásra.””