Quotes by Lajos Nagy

“– Legfőbb isteneink a Hold- és a Napisten. Minden kun tiszteli őket, de nem egyformán. Egyes törzsek és nemzetségek inkább a Hold-, mások pedig a Napistent helyezik előtérbe. Mi, Olások, a Holdat követjük, ruháinkat, sátrainkat az ő színeivel, a kékkel és a fehérrel díszítjük. Jobban kedveljük az ezüstöt és a zafírt az aranynál és a rubinnál, mert ezek a Holdisten színei, míg az utóbbiak a Napé. Hiszünk abban, hogy a bátrak a haláluk után a felsővilágba kerülnek, és ide jutnak azok is, akik sokat tettek a nemzetségükért. Hiszünk abban, hogy szellemek népesítik be a földet és az eget, akik árthatnak vagy segíthetnek nekünk. Szeszélyes kedvük megnyerésére gyakran mutatnak be áldozatot a sámánjaink.– Ők a papjaitok?– Olyasfélék, de ne hasonlítsd őket a keresztény papokhoz! Egy sámán nem átkoz ki, nem szedi el a termésed tizedét, nem küldi rád a katonákat, ha nem tetszik neki a viselkedésed, és nem vet máglyára, ha el akarod hagyni a hitét. A sámán közvetítő köztünk és a túlvilág között. Nagy a tudása és beszél a szellemekkel, de nem ellened használja fel mindezt, hanem érted. Gyógyít, ha beteg vagy, tanácsot ad, ha szükséged van rá, és megkérdi a szellemeket, ha ezt szeretnéd.””

“...az életem folyamán megvívott számtalan harcom nagy részében nem külországi támadókkal, hanem pártütő vagy rabló szándékú magyarokkal kellett összemérnem a szablyámat. Ingerlékeny, még békeidőben is folyton bajt kereső náció a miénk, amely ha nem talál magának külső ellenséget, könnyedén megleli azt itthon is. Egykori jó szomszédok és barátok képesek szíre-szóra egymás torkának ugrani; mindig van olyan, aki többre tartja magát a többieknél és maga alá akarja alázni őket;””

“Magyarok… – legyintett lekezelően a pasa. – Csupán néhány szép szó kell, amely megérinti a szívüket, és máris elfelejtik a lényeget. Elfoglaltuk az országuk nagy részét, másfél évszázada hágjuk az asszonyaikat és sajtoljuk ki az utolsó garast is belőlük, ám pár cifra mondat hallatán máris készek a vérüket ontani mellettünk. Nagy szerencsénk, hogy a nyúlszívű királyuk eddig nem mert fegyvert adni a kezükbe. Most már aligha lesz rá módja…””

“Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy egy őszi reggel a kerál odakünn járt a vízen, szóvivője hanyattég úszott mellette a törülőkendővel, hasán a laptopja. Epp leírta az ukászt, a délelőtti módoséttáshó a Kalaptörvénybe, hogy „a hajléktalan legyen tiszta, ápolt, rendelkezzen jövedelemvel, legyen saját lakása, ez esetbe jogosult, satöbbi”. Várta a szóvivő, mi leszen a folytatás, de a kerál témát váltott. Tréfásan megcsippantotta két lábujjával munkatársa orrát, és imígyen szólott: Te Péter, há erőszakos politikus vagyok én? Dehogyég, mondta a szóvivő, ezt visszautasítjuk. Hanemellenbe szeretel az erő nyelvin beszéni. Hájszen magyar szakos se vagyol, méges a magyarok nyelvin beszész. Na, erre gyött föl a nap.””

“Tudod, mondja, legföljebb önnön kifejtésük során támadnak úgynevezett "gondolataim", ha egyáltalán.””